érkezett hozzánk egy kis fekete szőrgombóc (én vöröset szerettem volna) igyenest az Őrségbül, és felforgatta az életünket, azóta nincs nap hogy ne kavarna valamit, most éppen egy kutya megharapta, és 3 napig lábra sem tudott állni, aztán olyan csúnya lett a sebe, hogy doktornénihez kellett menni, azóta kis kezesmacska, el lett kényeztetve, velünk alszik és még a fenekét is ki kell törölni...
minap a szomszéd bolhapiacon, kezembe került egy csoda és rendkívül szutykos micsoda, pont olyasmi, amire 96 óta vágytam, amit nem adott oda az arab a szukban már 18 ért, csak 20 ért adott volna, de én bolond módjára otthagytam. Bántam is. Pedig 220-ról indult, és a végén úgy jöttem haza hogy 20 dolcsi marad a zsebemben.
Na de most itt volt, de nagyon randa, egy öreg cigány árulta, szét is volt száradva, kérdem mennyi? 5000, na mondom ennyiért nem kell. Ezt is otthagytam. Hétmúlva megint kimentem, bírom az ilyen helyeket... egy másik árusnál figyelt (hogy került oda?), de nem érdekelt már, ezt a szutykot ennyiért nem viszem, mondtam magamban. Már pakoltak össze mikor utánam szólt az ember - ne nézzem, vigyem-, - mennyit ad érte? Mondom, - annyiért úgyse adja-, de mennyi?- erre ő, jó üzletet szimatolva. Benyúltam a zsebembe, és kivettem egy pár aprót, mondom, ennyiért odaadja? Vigye, mondta, csak ne lássam. 315 Ft volt a zsebemben. Megfújtam, mert Ros Hasana van.
A sanyit befogtuk a trabi elé azt úgy csapattuk... ez már elfelé mondta.
Az asztal egy kábeldob, az út mentén volt, hát hazajött velem...
hogy ilyen ritkán írok ide, de bedurrant a tavasz és a tennivalók zöme ránkugrott... 
A kert kizöldült és rettentő sok mindent kellett megcsinálni, többek között egy veteményest, és ültettünk is azzal a szándékkal, hogy eltüntessük a kerítést! (majd kiderül)
Gondoltam egy nagyot és kerítést kezdtem el csinálni, na nem a boltból, hanem olyan békebeli parasztkerítést fonott ágakból, de gyorsan rájöttem, nem is olyan egyszerű ám ez, nem keveset dolgozni is kell vele, és ami a legfőbb, hogy honnan szerzek hozzá faanyagot, nyesedéket, ágakat, mert amit összeszedtem az erdőből az a negyedére volt elég. (igen van a közelünkben több is, amolyan pesti erdő persze)
Az elvarázsolt gyerekszobát kifestettük a gyerkőcök segítségével, mindenkinek más színnel, és úgyahogy berendezkedtünk.
Az étkező részt is megfestettem, de csodájára járnak mert rücskös lett a fal... de hogy? gyorsan elárulom, fagyaszd meg a festéket, darabos lesz és már kenheted is ha tudod, elárulom nem nagyon fog menni...
Az ajtók is megkapták a végleges antik pácot, recept titkos és az is marad... A két fő ajtóhoz megtaláltuk a legszebb üvegezést is, már csak az archaikus kilincseket kell fellelni hozzá.
.jpg)
és van saját tájvédelmi körzetünk... igen ennek van története is, de elmeséljem? érdekel ez titeket? OK
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy Ádám és Éva...
Azaz egy Tájvédelmi körzet ami aztán Nemzeti Park lett aztán megint csak Tájvédelmi, aztán meg sok mindent történt vele... Őrség, hát innen van, a többit szóban ha eljöttök hozzánk...
Oliver és Annaroza mosolyog egy barazil timbal hangszer előtt, (ott a sötétben a házban...)
ez a cunamiföldrengés... ismét döbbenet... de nem erről írnék most...
nálunk is zajlik az élet, sorolom: riselijőt csináltunk a betonból, kidugták fejüket a kisvirágok, tiszta a homokozó, és itt ülök a kertben és élvezem a napot, közben fúrnék,
de ismét megviccelt aHáz mert a két karnishoz a hat luk közül egyik sem volt egyforma anyagból, az elvileg betonfödémben, nem is tudom de mikor a Lacipapától kölcsönkapott ipari ütvefúróval nekimentem, mivel födémbetonra számítottam, kb. 3 cm után már csak üresség volt az egyiknél, másiknál kiesett a fal, javítani kellett, a harmadik tégla volt, és még mitom én mi... brrrrrrr
érdekes, hogy csend az nincs, a galambok nyomják a turbékot, a szélnek suhajdása hallik, és hallom a füvet is. Itt van előttem egy világ amely át fog alakulni a kezünk alatt, amióta ide jöttünk ez az első napos létezhető nap, kint is vagyunk...
és az lócánkra valami szárnyasjószág, rá..., na látjátok...
Aha, most azt kérded mi az a riselijő? Van egy kutunk, a szóbeszéd, (szomszédok) szerint Mari néni még használta vödörrel húzta a vizet, viszont kb, 25 cm beton van ráöntve a vélhetően kb. 30 m mély kút tetejére, valahogy azt onnan le kell gyalulni, talán egy cunami? Na ne ez nem vicces... (bréking, nem 20 cm hanem inkább 30 néhol 40 cm, ki tud segíteni? mert még két színten meg is van vasalva, kirobbanthatatlan...)
közben építem a holnapokat...
persze közben itt ülők a kertben és gőzölög a leves és a na találjátok ki mi ez még? Gasztroblog is leszünk?
tegnap rájöttem valamire
mennyire hálás lehetek, azért ha rám bizatik valami, és a semmiből előáll valami, ami a te gondoskodásodra van bízva, egy élet…
Egy kutya. Vaczak. Vagy Vacak. Olyan nyuszi kutya, igazi szeretnivaló dög. Önfejű, odaadó teremtmény, aki bár nem látszik, mégis figyel rád, tőled függ. Egy olyan kutya amilyet el sem lehet képzelni. Nem ideges, nem veszélyes, nem harap, (tessék mondani akkor, hogy eszik?) nagyon félénk, sőt félős, de olyannyira ragaszkodó, hogy nagyon szerethető. Már nagy és nem rágja szét a papucsot, nem ugrál a vetetlen ágyban, nem karmolja szét a kanyarban a falat…
Eddig póráz nélkül mentünk sétálni reggel, este. El tudjátok képzelni, hogy én örömmel várjam ezeket, fagyban, hóban (olyankor a legjobb) jégben, hidegben, napsütésben.
Nemrég még én sem tudtam, hogy létezik ilyen.
Minap érdekes módon a környék kutyái csöndben voltak mikor mentünk, pedig tele idegbeteg, kapudöngető ebekkel, amiktől Vacak fél. Mert behúzott farokkal elrohan mellettük és kérdően néz rám.
Csend volt. Egy pillanatra nem figyeltem csak, mikor visszafordultam láttam rohan a kereszteződés felé! Utána kiáltottam, megtorpant egy pillanatra, de tovább futott. És az autó jött bizony! nem máskor, akkor, pont akkor. De ez a torpanás elég volt, hogy ne kapja el…
ah, kiráz a hideg…
Ma már pórázzal mentünk sétálni, láthatólag megtanult valamit. Mert ma nagyon figyelt rám.
De én még jobban.
(annyira vacak ez a vacak, hogy még a fényképezésnél is állandóan azt nézte, mi az az izé ami csattog, kattog, és állandóan a hátam mögé bújt: vidmá innen azt az izét...) de azok a mocsárbarna szemei...
levél barátomhoz a farmra…
képzeld valamelyik nap még az óévben szereztem egy fűnyírót, a hó alól ástam ki, fagyottan, nagyon kevés ezerért. Már akkor mikor elhoztam erősen kérdőre vontam elmebeli képességeimet, mert meg sem moccant, be volt fagyva, megforgatni sem lehetett még kézzel sem. Dehát...
én bíztam benne…
gondoltam kiolvasztom... De akkor sem mozdult meg. Nem volt benne gyertya sem, fogalmam sem volt milyen kell bele. Aztán elvittem a kedvenc elektromos szerelőimhez, ahová mindig ebédkor érkezem, és persze mindig tök ciki. Szinte minden kis dolgot ingyen csinálnak, múltkor a bejárati ajtó zárjának rugóját is megalkották... na mármost ők kicsit (nagyon) megkalapálták, és kicsit szétszedték, valamit fújtak bele, és felforrósították a kéznél lévő gyertyát és beindult!
De akkora füstöt csinált és rögtön le is állt.
Aztán szereztem bele olajat, és benzint, persze nem olyan kell bele mint a zótóba, Súlyos nyomozás után megtudtam, milyen gyertya kell bele, és elmentem egy garázs-szervizbe érte, aki felvilágosított arról, hogy egyáltalán nem biztos, hogy okosság volt megvennem, mert ez, meg az lehet vele, és az ennyibe, meg annyiba fog kerülni...
de én még mindig bíztam benne
és láss csodát, mire hazaértem este, sötétben becsiholtam és összeraktam, és beköhögte magát jó pár rángatás után, nagy csattogásokkal és durrogásokkal, és működött! Viszont akkora füstöt csinált, hogy a környéket beterítette vele... (én mint környezetvédő, elnézést kérek magamért), és éjszaka felé najó este hat körül levágtam egy nyomot a fűből...
Reggel nehezen bírtam ki, hogy megnézzem alig akart világos lenni végre, milyen lett, és igen, szépen vágta, annak ellenére, hogy szerintem nincs is éle a vágórészének...
Ma január közepén lenyírtam az egész kertet (na ok csak a füvet), igen hangos berregéssel, de már nem füstöl.
A szomszéd meg is kérdezte mi szállt meg, mondtam az új fűnyíró öröme...
nemsokat fogok dumálni...
reggeli napsütésben a konyhafalon lévő ablakunk és a köcsögök... mindnek van története, a hátsót az Őrségben egy bácsitól kaptam, teljesen szét volt mállva már akkor, nagyon okoskodtam, hogy lehet megmenteni, először ha jól emlékszem politurral próbáltam, tartott is mostanáig, de most rákentem egy kis méhviaszt, ez is bevált, legalábbis nem esik szét közel 10 éve...
elől Zsohár Gyula gelencsér friss köcsögei, bár ezek is már jópár esztendősek... természetesen ezek is fatüzelésű égetésből... (bocs mindent leköcsögözök)
ezt is megértük, van fűtés, dacára annak hogy színte darabokra kellett szedni az egyik srtangot (ha jól mondom) nem tudom volt e azon egyáltalán valaha fűtés? (várom kommentben a választ!) alakulnak a falak, ajtókba beköltöztek az üvegek, megkapták a színüket is, kevertünk színeket a falakra és lépésenként varázsoljuk át, az egész aHázat. Igy elmondva egyszerűnek tűnik, de igy legalább mindent jól meg tudunk fontolni. De él, lélekzik végre aHáz, és nagyon hálásak vagyunk és örülünk neki. Köszönjük. 
és azóta semmi bajom, mert egész nap cipelem a nehéz bútorokat, mondta az egyik szállító aki csak két kocsival tudott minket összepakolni, egész pontosan akkor mondta ezt, mikor a szűk csigalépcsőn valami bámulatos tudománnyal préselték fel a többszáz éves, súlyos kommódokat az emeletre. Nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges, de szerintem ők sem. Nem volt egyszerű költözködni. Két, inkább három helyről, különböző időpontokban, egy nagy kocsival és egy kisebbel ami kétszer fordúlt. Utána és előtte még számtalan kör pakolása a Galaxyba. Na de ennyi elég is a költözésből.
költözünk...
... és még mindíg költözünk... azaz megint... mert két helyről (valójában három...) megyünk a HÁZba...
megérkeztünk, hamarosan jelentkezem megint...
attól hogy milyen messze vagyunk, hogy az egész ház rendben legyen. A három szoba teljesen elkészült, azaz mégsem, mert lesz még mit csinálni ott is, az ajtókról már írtam, jócskán kell még idő hozzá, hogy teljesen megszabaduljanak a rájuk rakódott festéktől, küszöb is készül (ilyen méret nincs a bótba'). Hétvégén beszélgettünk Anikóval aki 10 éve sokat dolgozott, hogy az ajtókon a zöld feséket fehérré változtassa, mi meg most mindent eltüntetünk. Aztán azt kérdezte tőlem valaki, miért csinálom? (a blogot, persze), nem tudtam rá értelmesen felelni, terápíás céllal. Muszáj kiirnom magamból!
Elgondolkoztam, miért is készül? Az évek során beleszerettünk és éltünkké vált egy fajta világ, látvány, nevezzük stílusnak. Az Őrség. (lent ismét egy link, fotókkal az Őrségről) Ugyan nem ott van a ház, mint már írtam előzőleg, de a stílusjegyeket vagyis, stilizált stílusjegyeit szeretnénk megvalósítani, egy igazi country-vidéki, vagy ha úgy tetszik parasz jegyeket a városban. De hogy? Neoparaszt? Modern népiesség? Városi romantika? Ennek a próbálkozásnak az eredményét fogjátok itt látni, ha fogjátok egyáltalán. Erre lesz jó ez a blog. Majd visszanézzük és másnak is megcsináljuk... most tanuljuk.
Meg kell, hogy jelenjen a színhasználatban, az anyaghasználatban, a motivumhasználatban, a nyílászárók stílusában (majd ha cseréljük őket, a meglévő építészeti elemek átformálásában és abban, hogy átalakítjuk saját otthonná. Két látványgazdag alkotó ember otthonává. Igaz a fotókat most nem Leicával készítem,
Ebben a házban aztán van nagyon sok stílusidegen dolog amit az idő folyamán át kell alkítani. Hogyan, azt még nem tudom, apránként részletekben fogjuk. (mindegyikről lesz szösszenet, ne aggódjatok)
Most leálltunk (nem a bloggal), ennyi anyagi forrás állt most a rendelkezésre, költöznünk kell a héten. A többi már úgy fog készülni, hogy benne lakunk, nehezített gyakorlat lesz.
Ui. (igy szokták írni az utóiratot?)
Tényleg nem voltam magamnál amikor kitaláltam, hogy csupaszítsuk le az ajtókat, azt a 4 ajtót ami még mívesen van megcsinálva, na nem 100 éves de azér kb 40-50 megvan mindegyik, masszív fából vannak és kiálták az idők próbáját, élvezet őket nyitogatni, mindegyik pontjukon pontosan záródnak, (nem úgy mint a mellete lévő papundekli ajtók) megérdemlik azt, hogy tovább éljenek. csakhogy egyszer leégették őket, lekaparták, aztán (kényesebb olvasók nem figyeljenek ide pár percig) csiszólókoronggal nekiestek, majd jöttem én kb 2 napig rezgőcsiszolóval dolgoztam rajtuk (szegény szomszédok egész vasárnap azt hallgatták, ha nem utáltak meg örökre, hála istennek érte) és még távol a kész állapot. Most jön a kézi csiszolás, mert azt már csak úgy lehet, na erre keresek vállalkozót! a többit élőben...
Őrség és Vend Vidék
Fotó: Kelemen Gábor, Leica Point
http://indafoto.hu/kage/orseg_es_vendvidek_friss_2007_/slideshow
égett volna ha hagytuk volna, de ez direkt volt, mert talán egy őrült pillanatban azt mondtam: ne fessünk ajtókat, inkább nézzük meg, milyen ha leszedjük róla a festéket, akkor még nem gondoltam ez mekkora munka lesz. Így elnézve nagyon szép ha minden összeáll, a falszín, a parketta, és az ajtók színei. Irigylem kicsit anyukámat, mert ő fog itt lakni, a mi részünk még várat a felújításra. (ki tudja meddig)
Falvésés és fűrészpor, -Öcsivér az mondta erre, hogy a sarokba hányt a Pinokkió- sokkilónyi szemét maradt utána, el sem hinni, hogy mindez az ajtókon volt, de az ajtólapok még ezután jönnek. Azon még gondolkozunk, milyen színnel is legyen majd lekezelve a fa, és főleg mivel lehet úgy javítani a réseket az ajtókon, hogy utána a javítás is olyan színű legyen mint az eredeti fa. A csiszolókorong marásai és egyenetlenségei is problémát okoznak, mert ezek már soha nem lesznek teljesen sima felületek. de talán ez nem olyan nagy probléma.
Nekem határozottan tetszenek az égett, félig letisztított felületek is de sajnos nem maradhat így...
Majd egyszer valahol meg fogom csinálni, most egy tiszta, rendes de egyszerű kinézetet kell a ház eme részének adni, mert itt nem csak két elborult designer fog lakni, hanem anyukám is, akinek ez nem fog tetszeni, de ez igy van jól, majd a felső szinten bevetjük, az elképzeléseinket, csak sajna ott nincsenek ilyen szép ajtók, de majd lesznek...
vizeletével gyógyította magát, mesélte Silibandi estefelé, közben Dezső jót nevetett rajta, és majdnem széttörte az általam kiszerelt konyhapultot.
Bandi lehuppant a kőre és úgy mutatta, hogy nagyapja miként ült mellette mikor mesélte: a fogságban nem volt gyógyszer, kiválóan bevált a vizelet gyógymód! Mikor a láncfűrész széthasította Bandi álkapcsát és lefityent a fél arca, dehogy ment ő orvoshoz, kipróbálta a praktikát és be is vált, -mutatta bal álkapcsán a forradás heget-, és tényleg.
Bandi életében nem hazudott még és sohasem lopott, de nem is megy ki még egyszer a sarki boltba mert sok földiével találkozott, nem hagyták dolgozni. (hogy kerültek oda?)
Múltkor említettem, hogy nézzük meg a régi faajtókat mi van a festés alatt, és ma egy kis beszélgetés, és egy jó székelykáposzta ebéd után amit ott főzött Dezső, nekiálltak leégetni a festéket és elszalasztottak csiszolóvászonért. Ahogy ismerem már őket, reggelre mikor odaérek, már le is lesz csiszolva egy-két faajtó.
Közben elkészült a tegnap >kiesett< ajtófélfa vakolása is és ma estére a fűtés nyomáspróbája. Tegnap este bedurrantottak a felső szoba kályhájába mert hideg volt és kiderült, hogy nem fűt rendesen, sőt egyáltalán sehogy. (előbb utóbb az is megy a levesbe, de inkább utóbb)
A konyha következik, de az majd holnap mesélem... (már azt is szétszedtem)
ilyen emberek dolgoznak, mit dolgoznak, élvezik az életet, miközben vakarják a falat, glettelnek, ajtót bontanak, vagy éppen árkot ásnak, azaz flexelenek a betonba... oda is költöztek, egész nap nevetnek, jó kedvük van, miközben tejfehér porban szedik szét a házat. Most éppen eltüntetik a fűtéscsöveket is, mert igen csúnyák voltak fenn a falon... és mivel kitaláltam, hogy nem kell az oda, kiszednek egy ajtót is...
jó döntés volt velük dolgozni, köszönet a tippért, már a megismerésük is élmény, ráadásul jól is dolgoznak...
nagyon jó arcok!
(ma megleptek egy jó kecskepörkölt-galuskával, és nem csak fejbenfőzték, hanem 4 órán át! nagyon fínom volt, de tényleg, köszönöm szépen)
azért ezt mégegyszer ide írom:
http://indafoto.hu/kage/orseg_es_vendvidek_friss_2007_/slideshow
.jpg)
megyek a házhoz legalább, -vagyis inkább tanulom a szakmát, figyelem, hogy csinálják a mesterek, közben persze takarítom a pincét is, hogy tudjunk oda pakolni-, mert nagyon érdekes ahogy alkulnak a falak, villanyok, és milyen éles a falvéső korong. Óránként változik a látvány. Határozottan tetszik ez a foltos fal, de nem maradt így megszáradt közben.
Igaz most a vörösiszapnál kéne lennem, és tudósítani, több helyre is várnak, fotózni is hívtak, (sohasem voltam katasztrófa tudósító, igazán most sem vonz) de le kellett mondanom, nem megyek, mert bármennyire fájó (mármint az, hogy nem tudok ott segíteni) itthon fontosabb lennem. Meg amúgy is. Nehezen lehet úgy segíteni, hogy nem tudsz semmit csinálni.
Inkább a mai fotókat kirakom ide. Amúgy is fő a fejem, mert most kellene a padlóba vésni a falak tetején futó csöveket, mindenhol fent vannak elvezetve, rendkívűl csúnyák! Utána már nem lehet ezt megoldani, és ha beköltözünk még annyira sem. De ez azt jelentené, szét kell fúrnunk az egész házat, nem tudom felmérni mivel jár ez. ÉS jövő héten költözni kell!
Ilyen a fűtéscső, naggggyon csúnya helyeken van.
Jó hír, hogy megpróbáltuk a régi ajtókat visszacsiszolni és szép alatta a fa, tehát megpróbálom a lehetetlent és leszedjük a festékréteget, megnézzük, hogy néz ki a natúr fa...
... az éleket is visszacsiszoltattam, igy puhább lesz a fal, és a plafon alá berakunk homorú diszlécet is.
Meglepetésként, hogy össze lehessen hasonlítani a házakat, az Őrségi Vallomások anyagából...
http://indafoto.hu/kage/orseg_es_vendvidek_friss_2007_/slideshow
a fotográfiák egy emlékezetes héten készültek...
Beindult a gépezet, úgy tűnik jó választás volt a mindenes és beszédes mesterurat választani, mert kitalálja minden gondolatunkat, sőt... már ő az egész házat fejben rendbehozta. Ha létezik fejbenfőzés (ezt majd kifejtem jobban), akkor létezik fejbenfelújítás is. De tegnap nem csak beszéltek hanem dolgoztak is. Jó döntés volt, hogy az egyik szobában lévő tapétát is leszedjük, ne csak ráfessünk, (bár úgy nézett ki ninden ok vele) de kiderült, hogy alatta, még enyves festés volt, igy ha ráfestünk azonnal ledobta volna a fal. Annyira nem tartott semmit, hogy mint egy ajándékdobozt csomagolták ki a szobát, olyan gyorsan is. Alatta meg mindenféle érdekes megoldás volt. Estére odáig jutottak, hogy lekaparva, csiszolva a szoba, a padlón szépen a védőhuzat, és elkezdték alapozni, gelettelni. Közben a villanyvezetékezés bemarása is elkezdődött, tehát telljes a hangzavar és a tempó!
Mindjárt indulok vissza, megnézem mi történt még este és reggel, mert ott aludtak a a mesterek hétvégén is folyik a munka, nem állnak meg. Lehet hogy már kész is?
szívesebben mentünk volna egy igazi Őrségi boronaházba lakni, mert nagyon vágyik oda szívűnk, de talán egy Erdélyi falucskába még inkább. Nem bánnám, ha ez egy igazi organikus, természet közeli parasztház lenne, de nem az. Ez a ház egy igazi városi családi ház, (minden nyűgjével és előnyével) a város egy olyan pontján, ahol csend és nyugalom van, de mégis központi helyen. Ha nem muszáj nem is megyünk be a belvárosba. Itt minden megvan.
Kérdeztétek miért éppen ott? ennek sok oka van, talán az leginkább, hogy itt lehetett olyan áron venni, amit ki is tudunk fizetni. Főleg nincs a világ végén, sőt inkább a világ közepén van.
A házról röviden, két szintje van, alul fog édesanya lakni, ott az étkező és konyha, a felső részen mi, a négy lurkóval jól elférünk majd. Csakhogy addig sok dolog van vele, ma is szembesültem a tényekkel, amiket eddig nem tudtam. Nekiállunk 3 szobát felújítani, és mindhárom másképpen van megcsinálva, az egyik tapétás, a másik meszelt, a harmadik valahogy festve van. A villanyvezetékek a falon kívül. Lesz 10 nap rá, hogy helyrehozzuk. ja, és az ajtókról még nem szóltam, de azt majd később...
Az alábbi képek a konyhát, étkezőt és a nagyszobát ábrázolják. Az előző lakó berendezéseivel, mostanra itt üresség honol. Holnapután pedig mesteremberek veszik kezélésbe a szobákat...
Tegnap, miután átvettük a kulcsokat, igen elgondolkoztam azon, az ember, hogy is választ magának otthont? Amikor először megláttam, észre sem vettem sok mindent. Most mikor belépsz egy csupasz házba, üres, koszos falak fogadnak, kosz és törmelék, erős képzelet és erő kell ahhoz, hogy lássad a jövőt, az otthonodat és ezt többes számban kell fogalmaznom, és ahhoz még több képzelőerő kell, hogy ezt láttasd a gyermekekkel és szüléddel, akik először látják és csak ezt a pusztulást, és nem tudják, hogy ez milyen lesz egyszer. (lehet még én sem nagyon tudom?)
Lásd meg a pusztulásban a jövőt? Hogy kell azt? és még ezzel nincs vége, ahhoz hogy épüljön valami, előszőr ki kell dobni a fölösleges dolgokat, itt pl falakat, ajtókat, ablakokat. A pusztulásban van a jövő?
hétvégén, több mint 20 év várakozás után, és több mint fél év keresés után, és több mint másfél hónap, idegborzoló bizonytalanság után, hétvégén megnyílnak az ajtók, és indulhat a hangfoglalás? (persze hogy honfoglalás, de most lesz a hangf... is) azaz egyelőre a helyfoglalás... még jelentkezem...
indulásnak ezt az egy fotót mutatom csak meg... de jön a többi is nemsokára!
