ez a cunamiföldrengés... ismét döbbenet... de nem erről írnék most...

nálunk is zajlik az élet, sorolom: riselijőt csináltunk a betonból, kidugták fejüket a kisvirágok, tiszta a homokozó, és itt ülök a kertben és élvezem a napot, közben fúrnék,

de ismét megviccelt aHáz mert a két karnishoz a hat luk közül egyik sem volt egyforma anyagból, az elvileg betonfödémben, nem is tudom de mikor a Lacipapától kölcsönkapott ipari ütvefúróval nekimentem, mivel födémbetonra számítottam, kb. 3 cm után már csak üresség volt az egyiknél, másiknál kiesett a fal, javítani kellett, a harmadik tégla volt, és még mitom én mi... brrrrrrr

érdekes, hogy csend az nincs, a galambok nyomják a turbékot, a szélnek suhajdása hallik, és hallom a füvet is. Itt van előttem egy világ amely át fog alakulni a kezünk alatt, amióta ide jöttünk ez az első napos létezhető nap, kint is vagyunk...

és az lócánkra valami szárnyasjószág, rá..., na látjátok...

Aha, most azt kérded mi az a riselijő? Van egy kutunk, a szóbeszéd, (szomszédok) szerint Mari néni még használta vödörrel húzta a vizet, viszont kb, 25 cm beton van ráöntve a vélhetően kb. 30 m mély kút tetejére, valahogy azt onnan le kell gyalulni, talán egy cunami? Na ne ez nem vicces... (bréking, nem 20 cm hanem inkább 30 néhol 40 cm, ki tud segíteni? mert még két színten meg is van vasalva, kirobbanthatatlan...)

közben építem a holnapokat...

persze közben itt ülők a kertben és gőzölög a leves és a na találjátok ki mi ez még? Gasztroblog is leszünk?